(Fraxinus excelsior)
A kőrisek nemzetségének mintegy 65 faja ismert, de mivel faanyagukban nincs lényegi különbség, egységesen kőrisnek hívják őket. A faipar és bútorgyártás elsősorban a magas kőrist hasznosítja.
A kőris gyűrűs likacsú kemény lombos fa. A rendszerint inhomogén szerkezetű gyűrűs likacsú fafajok körében viszonylag finom és egyenletes szövetű. Színes gesztű fafaj, de a geszt színben mégsem igazán különül el a szíjácstól. Hajlamos az álgesztesedésre. Ilyenkor lesz "barna bélű" kőris, ami szintén értékes. Másik jellemző fahibája a hullámos rostúság, ami - különösen a furnériparban - szintén értékes és dekoratív, esztétikus; ez a "habos kőris". A kőris bélsugarai csak sugármetszeten láthatók, apró, fénylő bélsugártükrök formájában. Edényei a korai pásztában nagy méretűek, jól láthatók, több sorban elhelyezkedve. Szép, határozott rajzolatot adnak a fának. A kőris színe fakó, sárgásfehér.
Nagy sűrűségű (690 kg/m³), és szilárdságú faanyag, ugyanakkor szívós és rugalmas. Szilárdsága, keménysége meghaladja a tölgyekét, szilekét.

Egész Európa az otthona. 150-200 évig is él. Tömör, kemény. Elsőrendű fa, jól megmunkálható, hajlítható, szépen esztergályozható és különösképpen alkalmas bútornak.